Az úgy volt, hogy Juli tud élni! Vagyis tudja, hogyan kell magát ünnepeltetni: általában a szülinapjai vagy két hétig elhúzódnak, vagyis így vagy úgy két hétig innen és onnan is kap ajándékot. Idén sem volt ez másképp, és a hétvégén még egy igazi bulit is kapott. A barátok után leteszteltük a lakást az aprónépre is - kibírta! Jött vagy 10 manó (Nóri megjegyzése jellegzetes hanghordozásával, amibe némi kedveskedő lenézéssel kevert kispisisek-szerű intonáció is szorult: ovódások!) és felborította a lakás rendjét. Miután a gyerekszoba használhatatlan lett a padlót borító játék tömegtől, gyors egymásutánjában lesorjáztak a csigalépcsőn kanyarogva és közölték velünk (felnőttekkel), hogy most mi menjünk fel. Sajnos a fényképezőgépem nem tud túl jó minőségű felvételeket készíteni, de szerintem a hangulat így is pontosan érzékelhető: itt vagy 4-5 kis csaj ütögeti a lufikat sikongatva! A fiúszekció külön vonult, de később - a buli végén, megérkező anyáknak (az apák a kapu előtt tartottak autós találkozót és toporogva várták csemetéiket és feleségeiket) - egyesültek és előadtak nekünk egy műsort: tök sötétben a Kispál és a Borz zenéjére színesen foszforeszkáló karikákat dobáltak miközben nagyokat ugráltak és kacagtak!
Édesek voltak!
A torta is egész tűrhető lett, bár kicsit talán túl édes (kakaós tésztában csokis-karamellás töltet), de azért fogyott rendesen. Került rá tűzijáték gyertya - most éppen zölden világító - meg 7 másik. Ugyan Juli kicsit bajban volt mit is kívánjon, de végül sikerült (a gyertyák elfújásában meg akadt segítség bőven!)...
...nem tudom mit kívánt, de remélem beteljesül!
ui: és Nórinak még lógok egy szülinapi bulival...mert ő szegénykém albérletben, nagyon ideiglenes létben ugrott bele 10-be!
Hát eljött. Itt az új év, s az évvel együtt Juli is öregedett egyet. Immáron 7 éves, abszolút 