Hát eljött. Itt az új év, s az évvel együtt Juli is öregedett egyet. Immáron 7 éves, abszolút iskolaérett nagylány, aki stikában tud ám olvasni (legalábbis időről időre meglep miket olvas el, és miket ír le szép nagy nyomtatott, néha kicsit tükör betűkkel!)Belátom régen jártam már erre - el is telt közben egy év - és jó sok minden történt azóta. Úgyhogy nem hiszem, hogy most sikerül majd mindent felidézni pontosan. Talán nem is teszem ezt, inkább csak amolyan távirati stílusban átsiklunk a történteken.
A Jézuska után túl hamar jött a reggel és megpróbáltuk lendületesen kezdeni, de azért kicsit lassacskán sikerült csak bepakolni a kocsiba. Végül a hétvégén begyűjtöttünk még némi ajándékot, s családi csókot.
A karácsony gyorsan eltelt, vele együtt a szabadság is. 27-től már ismét a klinika következett, meg a Juli betegsége...meg a Nórié...meg anyáé...na, jó, csak a Juli kapott antibioktatikumot (kedvenc baba szavam Nóritól).
A mama jól bírta, merthogy odahaza ő volt beosztva, mivel mi a klinikán. Sokat nem látták a dolgos szülőket otthon az év utolsó hetében, reklamáltak is a csajok rendesen.
Végül eljött az év utolsó napja, amit Péter körbeügyelt (30-n és 1-n is), de ez nem akadályozta meg abban, hogy családias hangulatú buliba menjünk és a barátokkal várjuk az éjfélt. Én mindjárt utána el is aludtam egy kényelmes kanapén...no, igen, issé fáradt voltam akkortájt (most is)
Az elseje egy horrorisztikus hétvégi ügyeletet hozott nekem, és az alvást kifelejtette belőle. Apa jobban megúszta a magáét, mama csúcsra járatva dolgozott otthon a hátrányos helyzetű orvos csemete magzatainkkal.
2-tól Juli el kezdte hangsúlyozni és többször visszatért rá, hogy mindjárt 7 éves, már csak napok kérdése és eljő az annyira várt szülinapja. Rajtunk kívül kb. a fél város tudta...elmondta nekik!
És eljött. A szülinap. Már mindjárt 4-n. Merthogy akkor született, reggel 6:50-kor (jól emlékszem, én szültem) Miután megkapta a nagyon akart játékot, megnyugodott. De azért örömmel zsebelte be a később innen-onnan csurran cseppenő ajándékokat.
Rájöttünk, hogy január van és nincs már mese, ebben a hónapban el kell mennünk síelni. Meggyőztek minket, hogy nagy kaland lesz. Ettől tartok én is!
Szóval úgy döntöttünk, hogy alea iacta est! vagyis valaki hozza vissza a kockát, amit eldobtak! (elvetettek... mint a lucanapi búzát...?!) és elmentünk sí felszerelést vételezni, pontosabban bérelni. Bár apánk szent esküvéssel fogadta, hogy valami hotpotot fog csupán fűteni, míg mi síkanyálunk a havon, de erről szó sem lehetett! Ha az én lábamra merev, kemény cipőt és nagyon csúszós léceket csatolnak lelökve utána a hegyről, akkor az a minimum, hogy ő utánam (de még inkább előttem) csúszik.
Beleegyezett. De már bepakolt valami amerikai hadseregben legújabban használt profi apróra csomagolható végtagrögzítő sínt...végülis rajta nem fog múlni!
És végül: FELAVATTUK A LAKÁST! ez azonban már egy külön bejegyzést is megérdemel...
S hadd fejezzem be most a tavalyi év legjobb mondásával, amin napokig röhögtem! Nagyon kedves barátaink meglehetősen eleven 3 éves csemetéjét nővére a következőképpen próbálta rendszabályozni és zsarolni mivel, túl már a Mikuláson és Jézuskán a mindenki által jól ismert "ha nem leszel jó, nem hoz ajándékot a..." formulát már nem használhatta:
HA NEM LESZEL JÓ, NEM HOZ GYEREK PEZSGŐT A MALAC!
HA NEM LESZEL JÓ, NEM HOZ GYEREK PEZSGŐT A MALAC!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése