...hogy korán reggel kiderült, nincs meg a karácsonyfatalp. (Illetve egészen pontosan, apa korán reggel hazajött az ügyeletből és talált egy Karácsonyfát az ajtónk előtt...."Juhéj! Csakis a Jézuska hozhatta!" - kiáltották a lányok boldogan) Gondolom ez minden rendes családnál előfordul... mármint, hogy kiderül... karácsony előtt...pár nappal. Végül is 24-n reggel sincs még túl késő, estig még rengeteg az idő! És hát ugye nem is olyan meglepő ez, hiszen egy költözködésnél sok minden eltűnik. Bár nekem rémlik, hogy valaki a kezében fogta anno, a régi lakásban azt a bizonyos karácsonyfatalpat és valami olyasmit mondott, hogy ezt iderakja, mert ezt nagyon fogjuk majd keresni karácsonykor! Igaza lett. Nagyon kerestük.Nem lett meg. És a csúcs dísz sem. De az égő sor - halleluja! - mind megvolt és még működött is! Ez azért már valami! Mi is így gondoltuk, de ettől még nem állt a karácsonyfánk a talpban kevélyen, büszkén, csillogón és ragyogón. Én tettem egy gyönge próbálkozást, hogy hát a Tesco, ugye...meg a Lidl...de Péter nem adta meg magát és ragaszkodott "a karácsonykor nem tesszük be a lábunkat a boltba" elvhez. Ez persze csak addig tartott, amíg kiderült prézli sincs itthon, és így a klasszikus rántott hal, amit kért, valami tészta szerű bundába fog kerülni. Ez azonban még odébb van, előbb a karácsonyfatalp problémát kellett megoldani. Megoldották. A Juli meg az apja. Addig, addig keresték, míg az egyik szomszéd megsajnálta őket és adott nekik egyet. Persze, most mindenki azt gondolja, hogy biztosan a Ricsi járt erre, leendő lakásánál, és előhúzott egy szabad karácsonyfatalpat a kocsijából. Nem a Ricsi volt, de ha Ricsi itt lett volna, biztosan lett volna egy megfelelő talp a kocsijában...
A talp tehát megoldva, díszek is előkerültek és némi - egy-két órás turkálás utána csúcs dísz is meg lett! Épült, szépült, csillogott az a fa, lelkesen díszítették a lányok. Én meg még lelkesebben forogtam a konyhámban. Kisült a citromos süti és pácolódott a hal. A halászlé csak azért nem rotyogott a tűzhelyen, mert még nem jött el az ideje! Mármint annak, hogy megtanuljak halászlét főzni...talán majd jövőre (végül is egyszer a bejglivel is megpróbálkoztam már). De István megsajnált minket és még 2 előtt jött az sms: "Jöhetsz!" Vagyis megfőtt a halászlé (számunkra is). Péter így kénytelen volt abbahagyni ebéd utáni siestáját és beülni a kocsiba. Miután hazaért, Julival már alig lehetett bírni. Folyton az időt kérdezte, van-e már 4 óra és indulhatunk-e végre a karácsonyi sétánkra a Széchenyi térre. A szüntelen nemleges válasz után végül taktikát változtatott (nos, nem az órát állította át! bár szerintem, ha tudta volna hogyan, ezt is megcsinálja, annyira várta már a Jézuskát!): "Induljunk inkább 3-kor!"
Végül nagy nehezen csak eljött az a bizonyos 4 óra, a nap is elindult már lefelé a világoskék tavaszi égbolton (megbolondult kicsit az időjárás, valljuk be) és mehettünk. Mindenki szép ruhában, indulásra készen. Nóri pedig feszülten figyelte, hogy vajon apának most is vissza kell-e mennie az elindulás után sürgős wcézhetnékre...hát nem kellett! Húha! Most anyára jött rá a pisilhetnék....hiába, új lakás, új szokások :)
A Széchényi tér kivilágítva gyönyörű volt. A lányok is élvezték, pedig legszívesebben csak végigfutottak volna, hogy minél hamarabb hazaérjünk. Bennem volt még némi aggodalom, hogy a kis harang sem került elő a garázsból, és akkor most hogy lesz, hogy az angyalkák csöngetnek, mehetünk! Mert apa a séta után hazaérve, mindig előremegy és meglesi, hogy mi a helyzet, aztán felcsendül a "Mennyből az angyal" és megszólal a kis harang: csingilingi, a lányok meg betódulnak a nappaliba, szemük csillog és ragyog.
Nem kellett sokáig várni, s hallani lehetett: Csingilingi! És a lányok szeme csillogott és ragyogott!
Boldog Karácsonyt!
Ha Ricsi arra járt volna, biztos talált volna egy tekercs csomagolópapírt is a kocsijában... Még szerencse, hogy a halászlé okán a Laufer dűlőbe tévedt Peti, kezében Emese ajándékával könyörgő szemekkel megkérdezte: "ugye maradt egy kis csomagolópapírotok?".
VálaszTörlésNálunk az izzósor jelentette a problémát. Miután napok óta a fejemben volt, hogy ki kellene próbálni, nyilván 24.-ére maradt a próba. Naná, hogy nem gyulladt ki egy árva égő sem a 3(!) égősor egyikén se. István persze mindjárt neki akart állni az izzócserének, de egy 150-200 égős soron vajon hogyan találja meg az az egyet, ne adj isten többet, amelyik rossz?? Akkor bizony a halászlé nem készült volna el, még talán másnapra sem. Így aztán bevágtam magam a kocsiba, irány a Baumax, új égősorért.
Végül sikerült, a fa ünneplőbe öltözött, mi is, nagyon szép karácsonyunk lett. Ezt a szomszédok is tanúsíthatják..., Inez ugyanis két hangfalas karaokeszettet kapott mikrofonokkal és valahogy kiderült, hogy Alek gitárja is csatlakoztatható...:)) Így aztán éjszakáig tartó koncertet tartottak, talán kicsit hangosabban, mint azt a karácsonyi hangulat és a Mama szerette volna. De a testvéri összhang még talán sosem volt közöttük ilyen erős, mint ezen az estén!!!!!
Szerintem a szomszédaitok már nagyon edzettek! tettünk mr róla rendesen ...:))
VálaszTörlésNos, a mi égőink megvoltak, tavaly (idén január) óta összetekeredve. Mivel mindkét adag világított, úgy döntöttem, nem most vágom szét az egyiket, hogy kiszabadítsam a másikat, hanem úgy összegubancolva rakom fel a fára.:) Szerencsére elég sűrű növésű a fa, így elmegy:). Csomagolópapírból túltengés van, Péter jöhetett volna hozzánk is, mivel a gyerekek ajándékainak egy része eleve nem fért volna bele, pl. számítógép:) Amúgy boldog karácsonyt mindenkinek! Látom, máshol sem egyszerűbb az élet, de a csúcsot még én tartom a 24-i de. 8:30 és 10:30 közötti fogorvosi vizitemmel, mert, lássuk be, Péter a klinikán "otthon van", én a Lánc utcában kevésbé...
VálaszTörlésA lányok TV-t kaptak a szobájukba, amit Péter - a T-home segítségével - ma este tudott végre üzembe helyezni és most nagy buli TV-zés van és nem hallgatnak az intő anyai szóra, hogy teljes sötétség a cél és alvás!! Na jó, kapnak még vagy 3 napot, aztán lassan vége a szüneti késő esti dzsemborinak és visszaszokunk az "este 8-kor ágyba-meseolvasással álomba" rendre! Különben tök jó! Most már 3 müködő TV van eme "nagy" lakásban és mindenki mást néz (mama a nappaliban, lányok fent, mi a hálóban)
VálaszTörlés