Kamaszodunk! Mármint nem mi, hanem ők! Mi ezzel szemben megőrülünk. De nagyon. Nem tudom, kinek jobb nekünk, vagy nekik, akiknek nagyjából mindennel bajuk van. Leginkább az élet, az Élet tud nagyon fájni. Persze, kinek nem?! Mert ugye nekem is nagyon fájt a múltkor, amikor a 6. lumbagos sántikált be az akut ambulanciára hogy "deténylegnagyonfájésénvagyokazorvosoldjameztmeg!" a 10. alkoholista epilepsziás után. Csakhogy nekem jó okom van ezt a fájdalmat elviselni, nekik viszont nincs. Persze most baromi empatikus vagyok, de éppenséggel a falra tudnék mászni, amikor ippeg kirobban, nem válaszol, vállát rándítja, süket, mint a nagyágyú, "adduramisten, de azonnal" kérő, búval b...ott (én "istenutse" nem szoktam csúnyán beszélni, de vannak állapotok, amiket csak így lehet igazán érzékletesen leírni...ez is az! aputól tanultam a kifejezést,,,nálam használta!) és leginkább dühöng mindenen. Dühöng a tanáron, az osztálytársán, a kishugán, meg az időjáráson, és még nagyon sok mindenen. Épp ma jutottam a felismerésre - miután végighallgattam egy "ki vagyok akadva" felhanggal végig vitt "horror volt ez a ami nap!" és "nem igaz, hogy a Vanda már megint nem áll szóba velem" típusú napi beszámolót -, hogy alighanem be kéne szereznem egy boksz zsákot. Tökéletes megoldás! Apa felfúrja a gyerekszoba plafonjára és Nórika meg időnként odaáll püfölni. Én igazán nem fogom rajta számon kérni, kire gondolt, mikor leereszette a fáradt gözt. Miután pedig ezen túl van, akkor talán be is pakolhatna, mondjuk úgy megközelítőleg tisztességesen a táskájába. Mert ugye az nem lehet olyan nagyon megerőltető feladat! (gondolom én) Mindenesetre ma leellenőriztem azt a táskát (hosszú idő óta először), és konstatáltam, hogy a két Lotti - minden bajok mai okozója - két példányban is bekerült. Húh! Mennyivel jobb lett volna, ha ezt tegnap este nézem meg. Persze úgy, hogy fogalmam sem volt, be kell rakni, nem lett volna sok értelme. Mert mostanában nagyon nem osztja meg otthon az iskolai történéseket (kivéve az olyan felháborító igazságtalanság, mint röpdoga - utólag elmondott hír -, meg ofő kiakadása és ordibálása - amit mélyen együttérezve a kamaszok által meggyötört tanerővel, meg tudok érteni,), teendőket, tanulnivalókat. Én pedig eltespedtem, mert mindezek ellenére a jegyei rendben, beírások nincsenek és Csilla sem hívott fel, hogy baj van a gyerekkel.
De hát a helyzet az, hogy kamaszodunk. És az élet ilyeténformán nagyon nehéz. És - mondják az okosok - még csak az elején vagyunk. Jaj! Szegény anyám! Bocs, mami!
Na látod Emese,mi meg csak a tanulnivalókról értesülünk, néha úgy érzem magam, mintha a Bronte testvérek után szabadon én lennék a családunk nevelőnője. Ez egyfelől örömmel tölt el, ti. ennyire bíznak bennem a gyerekeim (vagy ennyire lusták, de végül is tanulni ők szoktak, én már csak "tanácsadó" vagyok). Hogy a betegeid után én is meséljek valamit, ma pl. munkaebéden (azaz ebéd közben dolgoztam, konkrétan interjúztam) ültömben felhív egyetlen fiam azzal, hogy ha ötödével csökkent az áramerősség, akkor ugyanakkora ellenállás mellett mennyivel és milyen irányban változik a feszültség.:) Ez a fizika dolgozat egyik példájának egyik összefüggése volt. Szegény hölgy, akit előtte buzgón faggattam holmi EKF ügyben csak kapkodta a fejét, hogy milyen I, meg U, meg R. A matek röpdoli a levegőben volt már, nekem egész hétvégén matek példákat kellett kitalálnom, no meg indokot arra, hogy miért is nem írtam meg vasárnap estig egy lektori véleményt. Jó vicc, mert kerestük a számszomszédokat:))))
VálaszTörlésGálanyuka, aki rejtélyes okokból Eszter néven fut:)))
Megint egyformán jár az agyunk, bár én boxzsák helyett a tengernyi plüsit ajánlottam Vandusnak, akiken kidühöngheti magát. A "kamaszkor" szó már szinte szitokszónak számít a családban és szeretném is már elfelejteni, mint problémát, de valószínűleg még évekig életünk része lesz ez a szó. Ma délután visszavonult Vandus a szobájába, telefonnal a kezében és felszólította családtagjait, hogy most ne zavarjuk. Valamivel később előjött és könnyes, vörösre sírt szemekkel, de mosolyogva mondta: szent a béke Nórival. Most már csak azért teszem össze a kezeimet, hogy ez a nagy béke ne csak napokban, hanem hetekben legyen mérhető. Különben lassan én szorulok rá a szaktudásodra, Emese!!!
VálaszTörlésMegoldjuk! Remélem! Mindenesetre a lényeg, hogy most szent a béke, és reméljük az is marad tartósan. Nóri elég nehezen viseli az életet (talán magát még annyira nem, de gondolom, ami késik, nem múlik), de túl fogja élni. Nincs más lehetősége.
VálaszTörlésRemélem én is túl élem ezt a mai ügyeletet (eddig nem éppen erre utaltak az események...)
Egy viszont biztos: baromira nem várom a fizikát! :)))