Hát igen! Felújítunk. Kicsit nehézkesen indultak be ugyan a munkálatok, de most már gőzerővel robognak. A lakás pillanatok alatt elvesztette egyszervolt patináját és ma estére már csak árnyéka volt önmagának. Hál'Istennek! A csigalépcső, mely oly kedélyesen pöffeszkedett be a konyhabútor elé, már megfordulva köszöntötte a hétvégét! Bár még meglehetősen foghíjas, de látszik végre a végső helye és kanyarulata. Nóri szerint ez így büdös és koszos is a jelölésekkel, és akkor "ugye, nem marad így?!" A festők elkezdték az alapokat, sima a plafon és simulnak a falak is szép lassan. Mindez így kicsit persze ijesztő, merthogy most nagyon romokban heverőnek tűnik drága új otthonunk. De azzal bíztatnak, hogy ez nem sokára megszűnik....:)Különben nem ügyelek, a látszat csal. Hamisitthon (merthogy csak átmeneti) csücsülök és püfölöm Péter láptopjának billentyűit. És aki mindezt lehetővé tette, aki megvalósította a mobil internet rendszerével az itthonról netezést, az: Edina, az én drága barátnőm, aki hiányolja reggeli kávéja mellé az olvasnivalót! Na, jó, a mobil kütyüt István adta kölcsön, de Edina meggyőző egyetértésével. Péter ugyan tiltakozott, én viszont nem. Tehát most végre lehet esti, fáradtság levezető dumálásom addig is míg be nem költözünk.
Ez a ma este a próba, bár rövidre fog sikeredni, mert mindjárt befejezem. Ma ugyanis a fáradtság győzött és megyek aludni.
na, de holnap!
...hogy az ember leánya mit meg nem tesz a barátaiért.....és a hajnali unalom elűzésére...:))
VálaszTörlés