Mi a helyzet konyhafronton?

Azt hiszem lassan kardomba dőlök, de előbb még az asztalost szúrom le vele. Merthogy az asztalos ugyan akkor megjött, de azóta már több éjfordulót is megértünk és még mindig nincs kész a konyhám. Péter időközben intenzív gyorstalpalóra nevezett be konyha gyártásból és hétfőre már profin tudott összeszerelni egy ún. szigetelszívót! Ricsivel kétszer is megcsinálták! Mert ugye a gondok ott kezdődtek, hogy az asztalos drága pénteken megpróbálta a plafont megfúrni, hogy az elszívót rögzítse. Igen ám, de kiderült, hogy a plafon nem adta magát könnyen és "sokba kerül az neked!" felkiáltással úgy csinált, mint akit nem lehet átfúrni. Holmi egyszeri, halandó asztalosnak meg pláne nem. Hívta is mindjárt Pétert, hogy baj, van, mert nem tudja felrakni az elszívót. (Megjegyzem, maliciózusan, ismerve a felrakás körüli nehézségeket, nem is tudom, hogy gondolta, hogy ezt a feladatot egy szál magában megoldja) Sebaj. Megoldjuk. Mi. Mert ő nem tudom mikorra tudta volna. Szóval, nosza rajta, gyors telefon Ricsinek, a falfuró fenoménnak és már le is van zsírozva a dolog, szombat reggel 9-kor ott lesz és pik-pakk megfúrják Petivel azt a plafont. (Ezúttal is köszönjük annak a bizonyos általános iskolának, hogy Ricsi fia, Gergő nem érezte magát ott jól és így átjött a mi iskolánkba, mi osztályunkba, magával hozva magunkba szüleit is!) Ricsi jött és fúrt. Az asztalos nem jött. Tudtuk, Szekszárdra kellett mennie az új gránit mosogatóért, mivel az elsőt, amikor kivette a dobozából leejtette és letört a sarka. Újat kellett hát rendelni, amit azonban csak e hét keddre hoztak volna le Pécsre, ezért szombaton el kellett érte mennie Szekszárdra. (természetesen az újat nem mi fizettük ki, ez az ő kára) A hó persze szakadt és hatalmas útzárlatot teremtett. Láttuk mi is. Aggódtunk is rendesen. Sejtéseink bejöttek: az asztalos szombati napra teljes egészében felszívódott, a telefonját pedig nem vette fel, hiába űztünk sportot abból hogy fél óránként hívtuk. Péter és Ricsi közben falfúrtak és elszívót szereltek fel és össze. Gondos emberek lévén alaposan megnézték hogy is kell annak a szipákolónak lenni, bemérték és rögzítettek, majd összeszerelték. Közben vége lett a sulinak és Juli és Dóri mellé hazajött Nóri és Gergő is, és a négy gyerek élvezettel havazott kint az udvaron időről, időre. Aztán Judit (falfúrónk felesége) is levizsgázott és hazajött hozzánk. A konyha persze még használhatatlan, de otthon volt már 8 éhes száj, úgyhogy óriás pizza rendelve, lett az ebéd. Aztán a az elszívó állt, mint Katiban a gyerek a plafonon....csak éppen keresztben. Így Kati maximum császárral tudta volna megszülni azt a gyereket! Péter és Ricsi meg járták körbe művüket, miközben Judit mondta ez így nem jó és én is csak a fejemet ingattam. Peti persze erősködött, hogy neki tulajdonképpen tetszik és hát miért ne lehetne kicsit formabontó a mi konyhánk...Nem lehet. Mondtam. Merthogy annak a szipákolónak nem véletlenül kell úgy állnia, ahogy. Este 8 volt már. Közben kisült a mézeskalács és a meggyes rétes (mivel pihenésképpen a fiúk bekötötték a sütőt, hadd sütögessünk egy kicsit a gyerekekkel, akik már megunták a havazást odakint) És csodák csodája befutott végre az asztalos is az új mosogatóval! Miután körbejárta az elszívót, mondta, hogy nem jó és nem baj, hogy a belső elem csak így áll jól, akkor és amúgyan kell felfúrni és majd megoldjuk aztat másik belső elemmel! Hogy mit nem mond! És pont most, este 8-kor! Mondjuk, ha úgy kb. délben odatolta volna a képét, akkor talán előbb is megoldható lett volna ez.

Sebaj! Vasárnap reggel 9-kor újrakezdjük. Állítólag már vele.

Végül is jött. Vagy egy órás késéssel, de jött. És jött Ricsi is ismét, nekiálltak az újabb fúrásnak és az újabb összeszerelésnek. Másodszorra már könnyebben ment! Délutánra kész lett. És asztalos is szerelt tovább, rendületlenül. Készült a konyhám, de láttam, nem elég gyorsan. Én azért nem adtam fel, mondván a hétvége, az hétvége és a lányoknak is jár a pihenés, ezért irány a Mecsek a barátokkal délután és majd jól kiszánkózzunk magunkból az asztalost. Jött Ricsi is a két gyerekkel, Péter pedig maradt és felügyelte az asztalost. Aki egyszer csak előállt azzal, hogy csak 4-ig tud maradni, mert az asszony éjszakás és vigyáznia kell a gyerekre. Aha. Meg hahaha! Mire Péter mondta, hogy nem: majd az ő asszonya elviszi az asztalosasszonyát a klinikára dolgozni, a gyereket pedig idehozza hozzánk. A gyerek játszik, asztalos szerel. Így is lett. A lányok ugyan kicsit morogtak, bár inkább másnap, hétfőn este, amikor megint csak jött a gyerek, hogy a konyha készüljön. Ma kedd van. Még mindig dolgoznak. De már tudom, már látom: KÉSZ LESZ MA ESTE! Még pár óra és írhatom az új bejegyzést: kész!

A képeken jól látszik: Ricsi fúr, Péter, a segéd pedig a lányok szőrös fülvédő pamacsában a fülén egy kalapáccsal ellentart! Hogy ezek a fiúk hogy tudnak?!!!