Hát kérem bent lakunk ezerrel, mondhatnánk így is. Ettől persze akár be is fejezhetném a blogot, hiszen a lakásügy lezárult. Mondhatni. De! Még nincs külső ablakunk, hálószoba ajtónk, szép, összefüggően festett, folttalan falunk a hálóban, konyha bútorunk és Nóri szerint megfelelő tükrünk sem, amiben nézegethetné magát felöltözés után (reggel 7 óra 5 perckor, mikor már régen úton kéne lennünk a suliba). És ha mindez meg is lesz (úgy kb. fél év alatt - ha jól tippelem), akkor is lehet találni valami ürügyet a szócséplésre (létezik erre egy képletesebb szó, ami a szóűrítéssel kapcsolatos, de olyat nem illik illen nyilvános helyre leírni) és a grafomániára. De addig is élvezzük a lakást. Én már pl. komolyan és mélyen elgondolkoztam azon, hogy jó ötlet volté csigalépcsős lakást választani. Nem is a csigával van a baj, hanem a szó lépcső része okoz némi gondot. Mert hogy a víz, vagy a könyv, a pulcsi mindig rossz helyen van. Legalább is eddig még nem sikerült egyszerre egy helyen lenniük a nagyon fontos használati tárgyaknak és a lányoknak. Viszont az "anyaaaa" hívószó ilyenkor is mindig jól bevethető. No és természetesen a ruhákból is ott bújunk ki, ahol éppen vagyunk, meg a játékokkal is ott kéne játszani, ahol anya van...mondjuk a konyhában...
Szóval sűrűn tekergek fel-le csigában, miközben azon gondolkozom, hogyan is kéne ezen változtatni. De a hatalmas étkező asztal (ami anyukám szerint túl nagy) tökéletesen bevált. Használtuk már evésre, tanulásra, csillám porral tarkított alkotásra és jómagam írásra is. Pont erre volt szükségünk!
Amint az látszik, használjuk a lakást és ő is használ minket. A gyerekek félelmetes gyorsasággal lakták be, Juli végre lenyugodott és megnyugodott, ahogy előkerült az ágya, játékai és a meleg, saját otthona. Sikerült végre hosszú idő óta először teljes nagy nyugalomban végig aludnia egy éjszakát a saját ágyában! Lehet, hogy visszakapom a jó alvó kislányomat?
Van hát már otthonunk és mivel egy otthonban (és egy családban) oly sok minden történhet, azért a msemondás marad tovább! ...Jó éjt, gyerekek, búcsúzik a Füles mára! Bújjatok ti is a jó meleg, puha ágyba!...emlékeztek?
Kedves Emese,
VálaszTörlésma olvastam a literán az interjút Veled (Zsófi!!!) és így jutottam el a blogodhoz. :-)))
Nagyon jól írsz, élvezet olvasni.
Ahogy írtad a felújítást és költözést, mintha a mi tavalyi pécsre költözésünk és lakás berendezésünk elevenedne meg a soraid között. Sose könnyű, de egyszer tényleg vége lesz.Én is ezt szeretném hinni... Szerettem volna a befejezést kisebbik fiúnk megszületése előtt (április 19-én született meg Lóránt, lassan fél éve...)megélni...
Most megyek, elolvasom Julijulit is. :-))))))
Apró Kata voltam
Kedves Kata! Üdv a csapatban és köszi! a "bentlakás" csodaérzés és ez egyelőre annyi örömöt ad, hogy kicsit feledteti is most a "tejóisten mikor lesz ez teljesen kész?!" - féle kétségbeesést.
VálaszTörlésKedves Emese!
VálaszTörlésTalálós kérdés következik! Mit gondolsz, Zoli miért ragaszkodott a széles lépcsőházhoz 2003-ban?
Nyertél: Valóban, nem akartunk napjában többször becsavarodni a csigalépcsőn.:)
A keresgélés egyébként nálunk is akut probléma. Nem akarok a szennyesetekben vájkálni, de az a külön öröm, ha a mosógép, a szárítókötél, a hálószoba/gyerekszoba nem egy szinten helyezkedik el:)))
Az étkezőasztal soha nem lehet elég nagy, miként a konyhaszekrény munkapultja sem:)