Találós kérdés: Ki van a képen?

Na, ki van a képen? Lehet tippelni! A festőnk, aki egy kedves baráti kézmozdulattal hirtelen betörte a fürdő ajtónkat? Az asztalos, aki holnap reggel végre felszereli a külső ablakainkat? (és utána őrületes tempóban neki áll a könyvespolcaimnak és a konyhabútoraimnak... állítólag!) Vagy a szembe szomszéd, aki mostanra rájött, hogy kik költöztek nyugalmas életének közelébe? Esetleg Szép Tamás, aki végre vissza kapta a garázsát, de most sehol sem találja a Vespáját? Esküszöm, nem hoztuk el! (mielőtt még bárki komolyan venne: a Vespa minden bizonnyal a helyén van, csupán filozgattunk rajta magunkban, hogy vajon Tamás mit szólna, ha - csupán tréfából - elhoztuk volna a piros motort is) Vagy István, aki azt hitte, már teljesen visszakapta a garázsát, de még mindig beleakad valamibe? Ma pl. Péter érdeklődött nála reggel egy kedves, baráti sms-ben, hogy nem tudja-e véletlenül merre vannak a gumijai? Nem tudom, Istvánnak rögtön beugrott-e milyen gumikról van szó, vagy pedig előbb holmi családalapítással kapcsolatos keresztkérdéseket tett fel. Minden esetre Péter a téli, "kivehetőajtósokra" gondolt! Lassan bizony szükség lesz rá! Legalábbis Juli ma azzal jött haza az oviból, hogy esni fog a hó! Hogy mikor, azt nem sikerült tisztáznunk, a lényeg, hogy szüksége lenne az overalljára és a hó taposójára. (Ezek mondjuk már nem István garázsában vannak....bár kétlem, hogy a tavalyi méret idén is bejönne. Az idei méretre viszont egyelőre nincs pénz, úgyhogy a hó még ne essen!)

De az is lehet, hogy a képen a biztosító kedves ügyintézője van, aki kezdi azt hinni, hogy mi direkt csináljuk! Mármint, hogy velünk mindig történik valami! Most pl. a Nóri ujja. Ami eltörött. Állítólag kosarazás közben, de azért van némi homály a történetben, mert volt ott valami luk is (hol?! milyen?!), ahova bedugta a csaj az ujját, a kosárlabda már csak rásegített. Minden esetre az ujj reccsent, Peti meg sóhajtott. Nagy baj azért nincs, nem is igazi törés, csak repedés (de papíron már kijár neki a törés szócska, nekünk meg így a biztosítás) , és ölég rá egy kis sín, meg némi kötés. Péter, aki már egy edzett gyereksebésznek mondható, úgy gondolta, hogy elég. Tapasztalata alapján az ilyeneket egyszer sínbe rakják, bekötik, hetente egyszer átpólyázzák és 3 hét után leveszik. Na most, ez egy gyereksebész lányánál úgy néz ki, hogy sínbe rakják, bekötik és 2 naponta újra sínezik és kötik, mert a szóban forgó rögzítőszerkezet olyannyira avíttossá válik, hogy muszáj a teljes generál! Hja, kérem, úgy könnyű, ha valakinek az apja tart otthon, az éjjeli szekrényén egy kis sínt, meg kötszert! Az átkötözés azért itthon sokkal könnyebb már, mint az ambulancián, mert több lépésben történhet. Előbb a sín, később pedig az elfelejtett kötést is rá lehet tenni, hasmánt feküdve, bekúszva a félhomályba a gyerek ágyába, átmászva a kistestvéren és az anyukán, aki éppen az esti mesét olvassa. Családi esti idill Vajdáéknál. Anya persze nem adja fel és olvas tovább teljes átéléssel, míg apa, akit a mocorgó, fészkelődő Húgi folyamatosan rugdos, elhűlve hallgatja, mivel tömi az anyjuk a lányokat. Közben azért a meggyötört atya nem hagyja magát, rendületlenül tekeri a gézt és sűrű morgásokkal illeti a gyermeket, hogy ezt nem kéne ám két naponta eljátszania! A válasz vigyorgás és vihogás. Én pedig gyorsfejszámolással kiszámolom, hogy a következő két napnyi idő csütörtökre esik, ajjaj! Merthogy apa Csütörtökön ügyel - ez ugye nem is baj, mert ennél ideálisabb hely a kötözésre nincs is -, anya pedig Berlinben lesz. Úgyhogy ezt a problémát (már feltéve, ha lesz) Edinának kell megoldania, akinél csajok szokásos módon kosztkvártélyon lesznek.

Na, de térjünk vissza a képre! Ott tartottam, hogy ez akár a biztosítós ügyintézőt is ábrázolhatja, aki kezdi unni, hogy velünk mindig történik valami! Mert a biztosítást ugye csak aug.3-n kötöttük, de már ott volt a WC tartály, most pedig a gyerek balesete! (Mert a lakás biztosításunkban bizony kérem a baleset is benne van! - hja, kötni tudni kell!) A szokásos iskolai biztosítás mellett, most perkál a lakás is. Ráadásul nem is keveset! Maradjunk abba, hogy a wc tartály után ez is olyan, ami megérte! Ki is számoltam gyorsan, hogy ha a Hungária ilyen jól fizet, akkor 20 ujjam töréséből kijönne a konyha bútor teljes ára (ami ugye még nincs kifizetve!). Apának is van 20 ujja és a lányoknak is 2x20! Micsoda lehetőségek!

Na, jó, azért most nem fogjuk a gyerekek ujjait törni-zúzni, csak megjegyeztem, hogy megérte!

Hát így állunk most: egy repedt ujjacska, holnap reggel lesz már külső, hőszigetelős ablak táblánk (épp ideje, mert a szél és a hideg itt virgonckodik pofátlanul), és még mindig egy csomó minden nincs kipakolva. A párbeszéd kezdemények többnyire így szoktak kezdődni: hol van a ...?! a múltkor pl Juli fél óráig kerestette velünk a garázsban a Big Ben 3d-s puzzle-jét! Nem lett meg! Pedig mindenki pontosan tudta, hogy milyen dobozban volt, és mivel együtt. Pl. a két darab kék, kis éjjeli lámpával, amit viszont én szerettem volna nagyon megtalálni. (ezért túrtunk fél órát, és nem ám a puzzle miatt...csak a Julinak mondtuk, hogy azt keressük)

Na, és a legjobbat nem is mondtam! Nóri ötös nyelvtan dogát írt (pedig nem is igazén készült rá - lehet, hogy ezért?!). Csilla néni persze rögtön mondta, hogy "én megmondtam, negyedikre végre rendbe jön az angollal elrontott magyar nyelvtana!" Azért én még erre kíváncsi vagyok, mert a csaj borzasztó helyesírással rendelkezik még mindig....Most már csak a matekot várjuk, hogy helyrejöjjön! Neki is negyedikre kell befutnia...állítólag...még van pár hónapunk, húh! És sok kételyünk...is.

Na, jó aludjatok! Vagy menjetek dolgozni...ha már reggelire fogyasztottatok engem!