Költözés helyett cuppogó lábak

Hát nem költöztünk vasárnap. Ezt úgy kb. már pénteken tudtuk, mármint hogy nem fogunk tudni költözni. Pénteken a lakás még mindig messze volt attól, hogy kész. (megjegyzem: még ma is) A festők nem készültek el, bár iparkodtak, de hálószoba falait alighanem az ördög szállta meg. Hiába a cuftig lekaparás, csak foltos volt az a szép szín, nem beszélve arról, hogy még mindig kész volt bátran a mélybe vetve magát lehullani a padlóra. Látszott a festőkön is, hogy kezdik nagyon rühellni ezt a szobát, de hiába a szoba nem ereszti őket. Én - amellett, hogy igen ideges voltam a viszonyok láttán - óvatosan meg merészeltem kockáztatni egy ötletet: miszerint, hogy bár belátom női mivoltom némi kétséget von problémamegoldó képességeim iránt, de mi lenne, ha egy huszárvágással úgy csinálnánk, mintha a foltok direkt lennének. Vagyis elő egy nagy darab tengeri életű szivaccsal és cuppogtassuk végig a nedves kék falakon, osztán már senki nem mondja meg, hogy azt a foltot én akartam, vagy a fal. Így érjük el, hogy a hiba úgy tűnjön, mint nem is hiba, hanem okból és tervezetten született - ez esetben folt.

Az ötlet végül is elvetődött, mert a festő közölte, hogy péntek estére a fal akkor is sima és egyszínű lesz (kivéve, ahova csíkosat kértem), ha a fene fenét eszik is, mert most már nagyon pipa. Hát lett. Szép. Gondolom valami druidát hívhattak, aki körbeköpködte a szoba négy sarkát és így az ártó szellemek visongva pucoltak el a lakásunkból. (Bár kerestem a rést is, ahova mondjuk befalazhatták ifjabb Festő Ferencnét, született Kőműves Kelemenné lányát...de nem leltem) Mindenesetre a szellem űzés nem volt tökéletes, mert egy huncut jószág ott maradt még szombat éjjelre is. Akinek aztán vagy hólyaghurutja volt, vagy rossz modora, mindenesetre szombat éjjel addig ügyeskedett, míg a WC-tartályunkat kidolgozta a falból és az megadva magát lezuhanva minden lelkét kiköpte. Úgy 10 köbméternyi volt ez a folyékony lélek és szépen beterítette a lakásunkat. Vasárnap reggel pedig csillogva csobogott a folyam a bejárati ajtó mögött, amikor a - kivételesen - munkára kész kőműves kinyitotta azt. A kőműves aztán riasztotta a Főnököt és a festőt is. Mindkettő úgy ugrott ki - későbbi elmesélésekből visszakövetkeztethető vasárnap reggeli történés - az ágyból, mint a bolha és robogtak a lakásunkhoz. a Főnök útközben felhívott minket is, így a mi reggelünk is felpörgött. Épp készültünk takarítani (na nem a mi lakásunkat, azt már pénteken tudtuk, hogy nem fog menni) az előző napi hosszúra nyúlt éjszaka után a "helyszínt". Vagyis a tetthelyet, ahol titokban megünnepeltük Istvánunk 50. évét. Mindketten meglehetősen álmosak és fejfájósak - kinek mitől, migrén, másnaposság, stb - voltunk még korán reggel, de a hideg zuhanyként működő hír gyorsan felébresztett minket. A fejfájás viszont nem múlt el tőle...miért is múlt volna?

Szóval reggel a Civil közösségek háza helyett a Szigeti út felé vettük az irányt. Kötelezően csatolt részünk, Julcsi, tettre készen jött velünk. (Mint tudjuk, bárhová kész menni a csaj, csak ne kelljen a nyikorgó padlójú lakásban dekkolnia a nagyanyjával.) Nóri meg Vandával még lustán ébredt. Mama csupán szimplán ideges volt az új hír hallatán. Úgy kb. 200 lehetett a vérnyomása, de nem mertem megmérni.

Szóval tényleg közel bokáig érő víz fogadott minket és egy festőien lógó wc-tartály, amit a Főnök szerint alighanem a szentélelek tartott csak. Nem sokáig...

Gyors kárfelmérés után zajlott a mentés. Mindent kipakolni, a cafatokra ázott papírokat és egyebeket kidobálni - ezt csinálták a fiúk. Mi meg Julival elmentünk valami takarító eszközt shoppingolni a Lidl-be. Én jó háziasszonyként vettem még kávét és vizet (bár abból volt elég a földön) és WC papírt is. Ez utóbbit Főnök elnéző mosollyal fogadta, csendesen megjegyezve, hogy a wc papírra működő wc hiányában alighanem mostanában nem lesz mód, de azért köszönik szépen. Ezek után Juli meg én beálltunk a takarítók közé, Péter pedig elment a tegnap este hangosítását leszerelni.

Miután a víz eltűnt, a laminált padlót is felszedhettük, mert ronggyá ázott. Így lesz most már nekem szép új padlóm is a nappaliban. Hurrá! (így kell ezt csinyálni, mondhatná valaki rosszmájúan). Végül is a végeredmény azért nem olyan rossz: a fal festése csak nagyon kis szakaszon, minimálisan sérült, a beépített gardróbszekrénynek is csak az alsó takarólécét kell kicserélni, a konyhabútor még bennlévő darabjai pedig úgyis cserélve lesznek. És végülis elég sokat nyertünk is a dologgal! Én pl. egy új padlót, a kőműves pedig végre egy beton alapot (most már bátran locsolhatja a téglát, mert ez úgyis problémát jelentett, mivel az a mocsok tégla - hiába áztatták be alaposan - minden vizet kiszívott a fúgázó anyagból és így nagyon lassan haladt a téglafal a kész felé...Így most idősebb Kőműves Kelemenné megúszott egy újabb befalazást, a téglafal nélküle is hamar elkészül! - bár a hamar, mint fogalom mást jelent nekem és mást a mestereknek, mint azt mostanában megtanultam)

Szóval, a ma esti helyzet a következő: A festő tényleg befejezte a munkáját (hatalmas koszt, kékre festett kapcsolót és összegányolt fürdőkádat hagyva maga után - ami miatt még ma délután vissza lett hívva, egy baráti kis kapargatásra és takarításra - nem tudva, hogy ma délutánra megérkezik anyósom, aki nem tűri az ilyen slendiránságot). A csigalépcsőnek még egy kencéje van hátra, be kell illeszteni a hálószoba új ajtaját tokostul és küszöböstül, és a téglafal és -oszlopok közét fugával kell tömíteni, valamint még fel kell rakni a külső ablaktáblákat és a könyvespolcokat. Ezen kívül, miután kiszáradt a szoba beton alapja, újból le kell rakni az új laminált padlót. A biztosító természetesen fizetni fog - egyszer, és reméljük sokat. ja! majd elfelejtettem: jön még a vízvezeték szerelő, aki összedobja a wc-tartályt és a fűtés szerelő is, aki péntek óta azzal riogat minket, hogy nem jó a fűtés. Mert így kezdődött ám minden! Még pénteken! Hogy a festő és a kőműves, meg az asztalos az ablakokkal még nincs kész, és úgy mellesleg nagy valószínűséggel nem jó a gáz cirkó! De nem kezdem a mesémet előröl, mert ma estére kiderült, hogy talán menthető a cirkó és nem olyan komoly a baj...ha mégsem, akkor azt hiszem beköltözöm hozzánk, a Sárga házba a földszintre. (Lehet, hogy enélkül is be fog ez következni...)

Na, ez a helyzet és nem tudom, hogy ebből merre fejlődünk tovább....de főleg azt nem, hogy mikor fogunk végre költözni! Egyszer...talán...