Gondoltam rakok ide egy alagutas képet is, de a gép és a blogger.com nem így gondolta, így nincs. Ezért kénytelenek vagytok elhinni, hogy tényleg látom a fényt az alagút végén. Mert ma kérem már komoly előrehaladások történtek a lakásban! Először is a lakásban hömpölygő víz már a múlté, gőzerővel folyik a helyreállítás (pláne, hogy ma már a biztosító embere is kint volt - maradjunk annyiban, hogy megérte ez a kis bosszúság, bár esküszöm nem direkt volt!). Másodszor pedig a csodaszépre lakkozott körmöm szintén a múlté (pedig a kollégáim ma reggel döbbenve nézték, hogy mi csillog a kezemen). Így jár az, aki mánikűr után takarít...Szóval takarítunk! Igaz, a mesterek meg dolgoznak. De muszáj volt el kezdeni, mert különben soha nem lesz vége a melós cipők tipródásának. Mivel a tetőtéri gyerekszoba kész, annak már bátran nekieshettünk Edinával. (Szerintem az ő körme is oda lett...) A lenti szakaszon anyósom kapargatta a koszt és osztogatta az arra kószáló mestereket. Egy elfuserált asztalos segéd egész nap elpiszmogott a csigalépcsőnk fokaival, majd gondosan meghagyta az utolsó lépcsőfokot holnapra. Egy pillanatra megálltam és elgondolkoztam rajta, hogy vajon mi járt a fejébe, amikor úgy 16 lépcsőfok beillesztése és felszerelése után már csak azt az egyet nem rakta fel...Nem sikerült rájönnöm. Mindenesetre mi Edinával ügyesen kikerülgettük és le-föl slattyogva a félkész lépcsőn, takarítottunk rendületlenül. Eközben Péter az apukájával több köbméternyi fenyő ágat pucolt ki az eresz csatornából, mielőtt még az is leszakad és ronggyá áztat minket kívülről. Aztán elrobogtak laminált padlót venni (a kisszobába is, mert végül is az sem úszta meg a vízben úszást), visszafelé összeszedték Julit az oviból, aki később lelkesen kapargatott velünk. Szeretném majd látni, hogy pár hát múlva is ilyen lelkesen takarít a szobájában...Ugye?! Én egy kis időre megszakítottam a lakás purgatóriumát és kényelmesen átsétáltam a kollégám egyetemi tanári székfoglaló előadására a POTE-ra. Ezt utóbb aztán Juli nem egészen értette, mert megkérdezte, hogy: "anya mit csináltál? székfoglalóztál?" Edinával értékelték a csaj humorát és elmagyaráztuk neki, hogy ez a székfoglaló nem az a székfoglaló (bár ha elképzelem a professzorokat székfoglalózni...nem is rossz!) Az előadás elhúzódott, utána már nem sok mindent csináltam (csak anyuka voltam esti feladatokkal megspékelve), de Petiék még dolgoztak késő estig. Jelentem Szépünk garázsa ürül! a gyerekszoba lapra és apróra szerelt dolgai már elszállítva, holnap pedig össze is lesznek szerelve. Aztán jön a hűtő is (de ahhoz a Lajos is kell, hé!)...és lehet, hogy valami piros motort is elhoztak Péterék...vagy nem? Végül is a nappaliban talán nem is mutatna olyan rosszul.
Mindeközben a festő is még serénykedett...még mindig volt mit! a kőműves viszont alig valamit haladt a fugázással, azt is öltöny nadrágban (furcsa munkaruhája van manapság a mestereknek). Jaj, és a legfontosabbat majd elfelejtettem! Hát jó a fűtésünk! Jött egy cirkóértő szerelő (akinek mint utóbb kiderült Péter kezelte a lányát - jó dolog, hogy a mestereknek, szerelőknek van gyerekük, nagyon jó dolog) és megcsinálta...aztán estére elromlott. Pontosabban fűt, csak éppen köpi ki magából a cirkó a vizet...és ezt állítólag nem kéne. Holnap ezért visszarángatjuk.... mármint nem a cirkót, hanem a szerelőt!
És holnap folytatjuk. Remélem már tényleg közel a végleges beköltözés napja, és a hétvégén már talán ott is alszunk.
Szerintem még minden Olvasód alszik, persze rajtam kívül, így én lehetek az első, aki ezen a szép napon Rád gondol és nagyon nagy szeretettel kívánok BOLDOG SZÜLINAPOT!!!! A fő ajándékod ugyan még "rendezés alatt" van, de ahogy minden szülinapi jókívánság 8 napon belül érvényes, ez is kész lesz a bűvös 8 napon belül és akkor, amikor beköltöztök, visszatekintve majd jót nevetünk az összes viszontagságon, amit át kellett vészelned.
VálaszTörlésKöszönöm, Barátosném! és azt is, hogy mellettünk vagy/tok!
VálaszTörlésBoldog szülinapot! Hidd el, ez az emlékezetesek közé fog bevonulni. Ezek szerint szépen haladtok:), mi is hasonlóan alakulunk, mivel tegnap telefonált a kőműves, hogy holnap (vagy csütörtökön) jön, elkezdi szétverni a kocsibeállót, a spájzot és a konyhába berakja az új ajtót. Itt Zoli csendesen megjegyezte, hogy az első 2 dolog részünkről OK, maximum egy hétig mi is mikrózunk, bár a hűtőnket is ki kell rámolnunk a spájzból. Ami ellenben az ajtó berakását illeti, nos, bár két hete azt az ígéretet kaptuk, hogy a múlt héten legyártják, ezen a héten szárad, azaz garantáltan kész lesz október 10-ig, hát még nincs legyártva, ergo nem is lesz készen október 10-ig. Ezzel okafogyottá vált a konyhánk szétverése egyelőre, így festeni és lambériázni sem kell, bár ez amúgy is Zoli reszortja lenne. Közben Tomi hazahozta az idei rendes hasmenéses vírust, ha mindenkin végighalad, akkor tulajdonképpen főznöm sem kell, sőt ennünk sem, azaz a hűtő sem olyan lényeges. Ma mindenesetre guberáltam a saját kukánkból, a tegnapelőtt kidobált Baumax és Praktiker újságokat, hiszen újfent felújítunk. Már csak abban reménykedem, hogy nem két héten belül akarnak velem holmi doktori szigorlatot lerakatni, mert bitumenes lemezben és fagyálló cementlapban otthon vagyok, területfejlesztési politikában kicsit kevésbé. Azért szólj, ha kell költöztetni, ha pénteken nincs jobb dolgod, eljöhetsz Zoli könyvbemutatójára, ahol lesz szék, nem kell foglalni, a Rákóczi úton az aulában lesz jó puccos körítéssel.
VálaszTörlés