Esti mese helyett, reggeli mese (Edináéknak ott a nagy vízen túl meg igazi éjszakai mese)

Mindenek és mindenki előtt kapják ezt a mesét a Szabó gyerekek!

Adri barátnőm azt kérte rakjam majd föl szép sorjában az írásaimat is. Végül is...miért ne? csak idáig nem sikerült kiókumlálnom, hogy ennek a blog szerkesztésben lehet-e saját helye - mondjuk úgy oldala - az ilyen írásoknak... Addig is, míg erre rájövök, íme itt egy mese ma reggelre!

Egy mese, aminek nincs címe

- Mit csinálsz? – kérdezte a kisfiú

- Mesét írok.

- Az jó. És mi a címe?

- Nincs címe.

- Miért?!

- Mert ennek a mesének nincs címe.

- De azért mese?

- Igen. Bizton állíthatom, hogy mese.

- Akkor jó. Miről szól?

- Nem tudom.

- Biztos, hogy te írod?

- Hm. Hát. Talán. Azt hiszem, biztos.

- Ha te mondod! És miről szól?

- Ezt még nem tudom.

- Gondoltam. Segíthetek?

- Az nagyon jó lenne.

- Jó. Segítek. – bólogatott a kisfiú, majd összeráncolta a homlokát, kezével megtámasztotta az állát és gondolkodott.

- Mit csinálsz? – most a felnőttön volt a sor, hogy kérdezzen.

- Mesét írok.

- Az jó. És mi a címe?

- Nincs címe.

- És miről szól?

- Egy kisfiúról.

- Nekem tetszik. Mit csinál a kisfiú?

- Szülinapja van.

- Akkor biztosan boldog.

- Igen. Annak kell legyen. Mert a szülinapján mindenki boldog, nem?!

- Hát… remélem, hogy mindenki boldog.

- De nem tudod, biztosan?

- Nem.

- Miért?

- Tudod, mi kell a boldogsághoz?

- Csoki?

- Nem.

- Ajándék? Torta?

- Nem.

- Akkor piros csillag matekból. És hogy 100%-os legyen a dolid.

- Igazad van. Ez is nagyon fontos. De mi kell még a boldogsághoz?

- Tudom már! Egy mese!

- És miről szól az a mese?

- A kisfiúról, akinek születésnapja van.

- Igen. Arról a kisfiúról, aki a születésnapjára szeretetet kapott.

- Mert a boldogsághoz a szeretet kell?

- Szeretet.

- Akkor legyen a mese címe az, hogy a „Kisfiú, aki a születésnapjára szeretetet kapott”

- Ez jó. Ez lesz. Én azt hiszem jó mesét írtunk mi ketten. – bólogatott a felnőtt, és a kisfiú mosolyogva csatlakozott hozzá.