Újabb szőlődomb

Míg nem kezdődik el a nap, gyorsan írok pár sort. Mert ma az események tovább dübörögnek és a végén menthetetlenül lemaradok. Jó hír, hogy ma van rezidensem, akinek nagyon örülök és hálás vagyok, mert viseli figyelmem elkalandozását és hősiesen csinálja a klinikai gályát (Köszönöm Editnek!).
Szóval: Miután elhagytuk Pellérdet visszaindultunk a városba. Irány Kertváros, pontosabban Málom. Mert hogy most én találtam egy helyes kis házikót, gyönyörűen felújítva, nagy telekkel (kicsit talán túl nagy, de sebaj, a fűnyírás férfi munka, az én reszortom - a takarítás - sokkal kisebb területen zajlik) Elautóztunk hát Málomba, és kerestük a megjelölt utcát. Természetesen előtte én beszéltem az eladóval, aki mondta, hogy ekkor és ekkor megnézhetjük a házat és szó sem volt a címről. Bár nekem úgy rémlik, hogy én említettem a hirdetésben lévő címet, ő pedig nem ellenkezett...Keringtünk már vagy negyed órát a kocsival, csak nem találtunk, Péter mondta hívja m fel újból a pasit, én meg mondtam, hogy "nem hívom, mert ennek itt kell lennie, megtaláljuk". Nem találtuk. Felhívtam. Végül kiderült, hogy a ház nem is ott van. Bár nekik azon a területen van egy paneljuk és pasi értetlenkedve kérdezte "most akkor maguk panelt akarnak venni?!". Nem azt akartunk. Én közben lemondtam a férfiról és átadtam a teljes telefonos tárgyalást és útbaigazítást Péternek. A kedves, kissé nőies hang rögtön fel is ajánlotta páromnak, hogy tegeződjenek, és mintha még egy "szióka" is elhangzott volna. Mindenesetre Peti meglehetősen furcsán nézett rám, hogy "én meg kit találtam, és itt van egy újabb őrült!" Többszörös telefonos segítség kéréssel megérkeztünk Pécs egy újabb KÜLTERÜLETÉRE! Cserkúti rész, telis teli szőlő dombbal. Helyben vagyunk. Miután megtudtuk az utca nevét és nagy nehezen megtaláltuk, már csörgött is a telefon, hogy "vigyázzunk, ebből az utca névből kettő is van! ne az elsőbe menjünk be, hanem a másodikba!" Az elsőben voltunk. A ház pedig egy újabb csoda, csatorna és víz nélkül, eső- és szennyvizet gyűjtő tárolókkal, tisztító baktérium flórákkal. helyben vagyunk, kérem! Ebben a témában már nagyon kiművelődtünk és Péter mindjárt be is bizonyította, hogy ő jól megtanulta a leckét, mindent tud a rendszerről. A pasi(ka) le volt nyűgözve tőle. Én csendesen vigyorogva figyeltem társalgásukat és azt vártam, vajon mikor legyinti kedvesen vállon páromat, hogy "te kis huncut!"
Különben meglepő módon feleség is tartozott hozzá, de mint tudjuk ez nem akadály.
A házat persze végül nem vettük meg. Izzadtan, elgyötörve, és kínunkban nagyon jókat röhögve autóztunk haza. Várt ránk a nap fény pontja, egy hűs zuhany és egy vacsora a barátainkkal. Mert ugye, Edináék hazaértek és ezt mindjárt meg is kellett ünnepelni az újonnan felfedezett indiai étteremben. (állítólag Árpinak nem is csípett olyan nagyon másnap!)

Most mennem kell, vár néhány beteg, délután meg sok-sok lakás!