2010. július 26., hétfő

Számadás



Lássuk csak hol is tartunk: A mesélésben jelentősen el vagyok maradva, de majd most megpróbálom összeszedni magam, lemenni alfába és visszatérni az elmúlt - néhol meglehetősen őrületes - napokba.

A hegyen lévő mézeskalács házikó hát nem jött össze. Sokat tanultunk az esetből: pl olyan szavak jelentését, mint "külterület" és "gazdasági épület". Mert ezidáig nekem ezek a szavak a fenti képeket jelentették és nem egy kis házikót a Mecsek egyik lakott, beépített dombján... No, ez a téma lezárva. Tartsunk tehát számadást, hogy is állunk:

1/ még két hétig boldog lakástulajdonosok vagyunk

2/ két hét múlva boldog(talán) híd lakók leszünk (a pécsi felüljárók - mert folyó híd, az ugye nincs - egész csinosak mostanság, de lehet, hogy inkább egy pofásabb tágas csövet keresnénk, amibe mind a négyen beférünk...)

3/ a lakásunk félig kipakolva...na, most már el lehet benne férni! tulajdonképpen miért is adjuk el?! A kipakoláshoz jött sok-sok ember és lelkesen pakoltak, csomagoltak (és nagyon udvariasan magukban tartották, hogy mit gondolnak rólunk - Köszönöm!)
4/ vészesen közeleg a lányok haza jövetele, ami egyrészről fantasztikus, mert már nagyon hiányoznak, másrészről pedig ijesztő, mert velük megterhelve már sokkal nehezebb a keresés és az ügyintézés
5/ többen felajánlották, hogy elcsövezhetünk náluk, ha a füvet nyírjuk, jó társalkodók vagyunk, és szentül megígérjük, hogy nem horkolunk nagyon hangosan...(félretéve a tréfát: sokan izgulnak értünk, és ez nagyon jól esik! Köszönöm! - különben én nem horkolok, csak Péter)
6/ a lakás keresés közben voltak egyéb izgalmak, de szerencsére Edináék épségben hazaértek Amerikából, Kristóf pedig épségben megúszta, hogy a Sharon (a női nevekkel mindig baj van!) totál káros lett. Engem még mindig furdal a lelkiismeret, hogy nem mentem el aznap Kristóffal, szóval tartva őt ismert bőbeszédüségemmel, így talán nem aludt volna el! - Bocsánat! (bár amilyen friss és fitt vagyok mostanában, talán együtt húztuk volna a ló bőrt az M6-n...)
7/ Istvánnak még mindig nem jött meg a bőröndje Amerikából (vagy igen?!). De sebaj, mert időközben beköszöntött a kedélyes, őszi idő, így nyári ruhákra már nincs is szükség! Elfér az Kaliforniában!
8/ A lányok lassan teljesen kikészítik egymást és az aktuálisan soron lévő nagymamát, úgyhogy el kelne már az anyai szigor! (mert van ám!)
9/ és egy jó hír a végére: a barátnőm megkapta az óhajtott állást az ELTÉn!!!! ő már nem munka nélküli, így lehet, hogy hamarosan én sem leszek már hajléktalan! mert ez a dolgok rendje, így van ez nálunk, kettőnknél...
Hát így állunk! Most pedig nézzünk egy újabb mesét! (közben, kedves olvasó pihenhetsz egy kicsit, menj végezd el dogodat a wc-n, vagy igyál egy pohár vizet, sört, üdítőt, kinek mi az ízlése)

2 megjegyzés:

  1. Rájöttem, hogy egy lakást kirámolni egész szórakoztató lehet abban az esetben, ha nem a saját lakásodról van szó (mintha egy betörő mondta volna, nem?)!
    A mi kertünkben a fű Nektek nő, de ha mégis találnátok SAJÁT fedelet a fejetek fölé, hát nem bánom, Alek mégis lenyírja.
    István bőröndje továbbra is a világot járja vagy egy reptéri raktár mélyén kuksol. Kicsit irigylem Istvánt, mert arra való hivatkozással, hogy az egész nyári gardróbja odaveszett, KÉNYTELEN lesz újabb kollekciót venni magának. És most olyan jó leárazások vannak!!

    VálaszTörlés
  2. Élni tudni kell! Ahogy azt anno mondták (és most nem tévedek klasszikus latin tudásomban, ez biztos): CARPE DIEM! Ez esetben azt jelenti, István abszolút profin csinálja a teljes ruhatár cserét! Így kell ezt csinálni! Ezt magyaráztam a piros cipellőnél Ineznek is! Különben meg, azt hiszem István megkapja tőlem az "Egy boltkóros naplója című könyvet" (és a belőle készült film dvd-jét...:)

    VálaszTörlés