Hát eladtuk! Átmenetileg milliomosok vagyunk, baromi jó érzés! Némi problémát okoz a "fíling"lubickolásunkban, hogy a szerviz egy vagyont kért a kocsiért. Nem, azt nem adtuk el (de még sor kerülhet rá, ha így haladunk), csupán éves szervizre vagoníroztuk be ma reggel. Mellesleg az időzítés ennél jobb már nem is lehetett volna. Mert ugye sebész ember csak akkor ér rá, amikor ügyelet utáni szabadnapját tölti (kivételesen dolog intézéssel, és nem további egészséget gyógyító, egészségügyet építő és a tudomány oltárán áldozó) munkával. Vagyis mindent erre a napra időzített: kocsi leadását kora reggel, adásvételi szerződéskötést délelőtt, bankokkal való tárgyalást délben és új ház vásárlását este. A nap teljes, mi kell még?! (szerintem egy kis csoki azért beleférne...) Mintha beleiktatott volna egy kis siestát is...végül is mégiscsak a mediterránumban (és 35 fokban) csücsülünk itten. És ha volt siesta, reméljük lesz fiesta is! - Hú, ez nagyon kemény volt, de kibukott, bocsi:)
Na szóval, a teljesség igénye nélkül (merthogy a napnak nincs még vége) : ma reggel kocsit férj leada a város szélén, és volt kb 20 percünk szerezni egy másikat, hogy azzal és ne tömegközlekedve menjünk ki a plázába eladni. Szerettem volna venni is, mondjuk némi ruhát, ha már ilyen gazdagok lettünk és ott a plázában minden kapható....de le lettem hűtve, hogy a híd alá az is megteszi, amiben éppen vagyok. Sőt, még túl is öltöztem kicsit, a felső ruhát valószínűleg eladjuk majd egy doboz csikkért. Mire Péter beért a szervizből, kezemben volt egy slusszkulcs (kedves aranyos rezidens nem merte azt mondani, hogy nem adja kölcsön). "Stíl"szerűen egy tűzpiros kis Opel Tigra várt minket a parkolóban. Péter csendben bólintott, hogy megteszi, én meg bölcsen hallgattam, nehogy eszébe jusson, hogy "ilyen autóhoz az a minimum anyukám, hogy szőkére festeted a hajad!" Innentől az események dübörögtek és nem kellett hozzá fél óra, máris hajléktalanok lettünk. Az elején némi fennakadást okozott, hogy a tulajdoni lapunkon lévő helyrajzi számhoz egy 2,5 szobás, 64 m2-es csoda van rögzítve. Ha én ezt tudom, hogy van még egy fél szobám, el se adom! Most mondják?! Szóval a Földhivatal hozza jó formáját és valahol, valamikor összekevert minket a szembe szomszéddal. Ez egyszer már kibukott, amikor a szembe el akarta adni a maga csodáját és kikérte a tulajdoni lapot. Azt hittem, akkor ő ezt elintézte, de aztán úgy látszik, mégse (valószínűleg azért, mert közben mégsem adta el, hanem csak kiadta). Mindenesetre ez volt a tényállás. Na, most mi lesz?!

...izguljatok kicsit, mert most itt, ezen a ponton befejezem. Mennem kell!