Látom, bele kell húznom, mert nagyon le vagyok maradva! Mivel itt egyesek a macskát reklamáltak, hát íme egy kép a macska témához. És egy megjegyzés: kerestük, kerestük a lakást, házat és sok mindenbe beleakadtunk...ilyen hirdetést egyetlen ajtón sem láttunk, de tökéletesen illik azokhoz amiket megnéztünk, és az egész elmúlt 3 hetünkhöz.A keddel eljött Péter születésnapja. És egyúttal az a helyzet is, hogy nem tudtam neki ajándékot venni. Ez több tényezős probléma: Idő-Pénz-Mit?-Mikor?- Miből? Mivel szinte megoldhatatlan ez a nehézség, így a lehető legjobb ajándékot választottam: kap egy lakást! Döntöttem. Kedden veszünk egy lakást. (mintha ez a döntés egyszer már megszületett volna bennem, de szerencsére azt nem mondtam meg, hogy melyik kedden.) Jelöltem volt 4 és még látatlanban egy 5. is. Tehát ezek közül az egyiket megvesszük. Azért, hogy ne maradjak teljesen ajándék nélkül hétfő délután beszereztem a Lidl-ből egy tortának látszó kerek süteményt, biztos, ami biztos.
Fél 4kor indult a lakáskereső túra utolsó szakasza. Irány a Tettye ismét (még mindig nem mondtunk le róla, visszaissza tértünk, hátha mégis találunk ott egy alkalmas kis házikót) . A Tettye természetesen fel van túrva (mint ahogy nagyjából az egész város), így mindenféle gödrökön vágtunk át a zöld házig. Kívülről egész nagy, belülről vagy 5 lakás. Az udvar apró, 70-es évek társ bérleteit idéző (száradó ruha, kelkáposzta szag). Az egyik lakásból kellemes, fiatalos techno zene dübörög, míg a másik lakásban - amit megnéztünk éppen -hatalmas verseny zongora áll klasszikus darabok kottáival egy piciny szobában. Nagy valószínűséggel a házat a zongora köré építették, mert máskülönben képtelenség elképzelni, hogyan vitték be a szobába. A lakás nem rossz, de nekünk egy kicsit túl sokan laknak körülötte. És gyanúsan olcsó! Ezt meg is kérdeztem az ingatlanostól később, hogy vajon miért? Nem kaptam rá egyértelmű választ, de bennem felsejlett, hogy a technos lakás lakói talán nem az ideális szomszédok közé valók.
Minden esetre tovább álltunk, irány a Szigeti út. Szemben késő gyermekkorunk színhelye, az orvosi egyetem, pont ideális kilátás. A lakás egy nagy tégla házban van, amit anno a Pécsi Vízmű fejeseinek építettek. Én ennek a lakásába szerettem már bele tegnap, most Péteren volt a sor, mit szól hozzá! Bejött! A lakás elnyerte a ház leendő urának is a tetszését és azt mondta, ebben eltudja képzelni a további életét! Én szívem szerint nem is mentem volna tovább, de azért hátra volt még aznap néhány lakás, köztük a kis ház rész is.
Pörgős volt a délután, hullottak a lakások az égből, mint a mennyei manna. Úgy félidőben csatlakozott hozzánk Kristóf is - motoron. Mikor megláttuk, rögtön azzal kezdte, hogy Anett is nagyon csúnyán nézett rá, amikor motorra ült (így a borzasztó autóbaleset után), de kényszer helyzetben volt. A családban maradt egyetlen kocsi Anettnak kellett, ő ártatlan.
Végül abba maradtunk, hogy estére visszamegyünk a Szigeti útra, hadd lássa azt a bizonyos lakást Kristóf is. Néhány telefon és az ügynök megígérte, hogy visszajön és megmutat újból mindent. Előtte még kigyönyörködtük magunkat híres Forbáth Antal tervezte híres házban (nem láttam nagyon különlegesnek) lévő lakásban is. A pasik lelkesen tologatták fejben a néhol 60 cm-es falakat helyre hozva a Forbáth által elrontott tervezést (bár nem haragudhatok rá, ő nem tudta hogy nekem két darab nagy tér igénnyel rendelkező lányom van) , én fáradtan ültem és néztem aktív nézelődésüket. Majd miután már ott tartottak, hogy a társasház kis kerítéssel körbevett udvarán lévő asztalkánál pont elfér a 4.b egy sörözésre, lehűtöttem őket: a lakás drága, sötét (földszinti) és min 600000 ft-ba kerül a felújítás a fal tologatásaikkal.
A pasik fejet hajtottak - reménykedtem benne, hogy előttem - és elindultunk a Szigeti útra vissza.
Kristóf körbejárta, alaposan meg mustrálta, kicsit megcsócsálta, levert egy virág cserepet (a többiek is romboltak: ügynök egy nagy 5 literes sörös hordót, Péter meg a szagelszívót kapta szét egy laza mozdulattal, csak én vigyáztam nagyon mindenre!), bekukkantott a padlásra, megtervezte a tetőtéri szoba kettéválasztását és kibővítését, majd bólintott: JÓ LESZ!
HALLEJULA (- ahogy Norcikám szokta volt mondani)! MEGVAN! Íme: 2010.07.27. este 8 óra és Péter megkapta a szülinapi ajándékát: egy lakást! (én csendben megjegyzem, ha lehetne, a szülinapomra nem kérek sokat, csak egy igazán kis apróságot: egy laptopot...)
Még megnéztük azért a nagy udvart is (Ez az egyik előnye: egy hatalmas nagy körbekerített területen áll a ház és még néhány - 5 vagy 6 - kertes ház szerű lakás. Így a lányokat bátran kiengedhetem biciklizni, görkorizni, futkosni, játszani), meg a garázst, ami szintén benne van a lakás árában és a mienk lehet. A lakásunkhoz - egyre inkább így beszélek róla - tartozik egy kis belső udvar rész is, amit szépen meg tudunk csinálni, használni.
Rögtön tisztáztunk is még néhány fontos kérdést: a tulajdonosok személyét (hűha, nagy ember a Vízműnél!), stb.
na, most ennyi, menek dolgozni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése